Én és Tunézia

Immár 4 alkalommal nyaraltunk családommal Tunéziába. Szállásunk az EL MOURADI SKANES BEACH-ban volt. Hogy miért mentünk vissza négyszer ugyan arra a helyre, sőt ugyan abba a szállodába? Egyszerűen megragadott az ország varázsa, az emberek barátságos, mosolygós kisugárzása, a szálloda által nyújtott sokszínű szolgáltatása. Remélem ez az alábbi soraimból kiderül. Hogy színesebbé tegyem az élmény beszámolómat, ezért jelen időbe írom le a történetet.
 
Miért éppen Tunézia mellett döntöttünk?
Férjemmel hirtelen ötletünk támadt. Mi lenne, ha idén Tunéziába nyaralnánk?  Igen, de az országon belül hova? Melyik utazási irodába foglaljuk le a nyaralásunkat?
 
Hohó, itt az internet, www.google.co.hu rákeres a Tunézia szóra, és íme, az index fórumon találom magam. Itt megkapom a szükséges infókat, így kiválasztjuk a számunkra ideális szállodát, amely szülők, és gyerekek számára egyaránt biztosítja az egyénileg igényelt pihenést és kikapcsolódást.
 
Márciusban beballagok az utazási irodába és lefoglalom a 12 napos főszezoni nyaralásunkat. Mivel év elei foglalásról van szó, ezért még kedvezményben is részesülök. A kedves utazónak felhívom a figyelmét, hogy fakultatív programokra a helyi idegenvezetőnél fizessetek be, mivel árban sokkal kedvezőbb.
 
Mivel a nyaralás biztosított így már mehet a visszaszámlálás. Jó tervezgetni, hogy mit is vigyünk magunkkal, milyen fakultatív programokra fizessünk be? Hmm, nem könnyű kérdések. Ruha szempontjából gardrób kinyit, és megállapít, hogy nincs egy normális cuccom. Irány vásárolni! Nő létemre imádok vásárolni, közben játszok a gondolattal, hogy kimegyek a tengerpartra, és milyen nyári ruha legyen rajtam, na és a fürdőruha, hát a tavaly vásárolt fürdőruha mellé még kell venni egyet, na de milyet? Ugyebár az egybe fürdőruha lenne az igazi, mert eltakarja a felesleget a hasimról, de az egybe fürdőruha már nem divat. NA mi legyen? Nem könnyű, döntés.
 
Egyszerűen imádok készülődni a nyaralásunkra. Fakultatív program választás szempontjából ismét segítenek a döntésben az indexen talált kedves, és segítőkész új ismerőseim. Hálás vagyok nekik érte.
 
Hogy milyen pénznemet érdemes vinni magunkkal? Mi eurót váltunk itthon, és a szálloda közvetlen bejáratánál van egy pénzváltó, amely szinte egész nap nyitva van, így ott váltunk a napi szükségletünknek megfelelően. Mire költünk? Kisfiam biliárdozik, esetleg henna tetkóra, és a kihagyhatatlan bazári vásárlásra.
 
 
Utazás napja. Nagy érdeklődéssel várjuk az utazás napját. 14:00 órakor indul a repcsi, de két órával előtte ott kell lenni a becsekkolás végett. Időbe megérkezünk, sorba áll, bőrönd lemér, ja és a még szükséges ügyintézés, és irány a kézi poggyász ellenőrzés. Van egy kisebb bőröndünk, és egy női táskám (tele női cuccokkal, ezt nem részletezem). Női táska átmegy az átvilágításon, de a kis bőrönd NEM.
 
Szólnak, félre állni. Tök ciki, mindenki minket néz. Bűnözők lettünk? Lehet, hogy sorba állás közbe valaki belecsempészett valamit a poggyászunkba, és most lekapcsolnak bennünket? Tök ciki. A túl sok krimi megártott. Na akkor félre állunk, és kinyitják a bőröndöt. Lássuk csak mi van benne: SOK drága naptej különböző faktorszámba ügye bár Afrikába megyünk, sampon, testápoló, pulcsi, …… Lobogtat a vámos valamilyen papírt, és mondja, hogy a kézi poggyászra érvényes szabályzatot olvastam e? Igen, persze, hogy olvastam - mondom büszkén. Na de akkor el kell, kobozza az összes folyadékot, tartalmazó cuccost. Elvörösödtem, hogy ez azért nagyon ciki, mivel egy rakás pénzbe került, és mit csinálok én egy Afrikai országba ezek nélkül. Hiába mondom, hogy kis gyerek, és le fog égni, hajthatatlan, mert a szabályzat, és miért nem tettem bele a nagy bőröndbe, ami persze már úton van a repcsi fele. Okoskodni most már lehet, de ezt a békát le kell nyelni. Miért is tettem a kézi poggyászba ezeket, a cuccokat? Jó kérdés! Addig variáltunk a férjecskémmel, odahaza amíg ebbe a bőröndbe tettem. És mi lesz Tunéziába, azért nem hiszem, hogy túl sok választék lesz a naptej, sampon, testápolóból.
Na sebaj, hiszen mi nyaralni megyünk.
 
A vámszabad területre érünk, és várjuk, hogy megérkezzen a repcsink. Happyk vagyunk (te tényleg). Szeretjük ezt a pillanatot, mivel az utazással kapcsolatos ügyintézésen teljesen túl vagyunk, és előttünk az egész nyaralás. Fényképet készítünk magunkról, NAGY mosoly mivel mi Afrikába megyünk. Ezt imádom.
 
Repcsi megjön, és mindenki elhelyezkedik. Jó kis 2 óra 20 perces repülés. Kisfiam lesi a csinos légi utas kísérőt, hogy mikor hozza már a kaját, mert Ő éhes. Szerintem nem éhes, hiszen most evett egy nagy csokis kroászánt ami NAGYON drága volt. Vámszabad területen és a kinti váróterembe minden nagyon drága (mármint az étel, ital). Kis fiam imádja a repcsi kosztot. Megérkezik a várt légi utas kísérő. Elkezdődik az etetés, itatás, kávézás. Közbe kis örvénybe kerülünk, de kit érdekel. NYARALUNK!!!
 
Repcsi landol, és mi is a repcsiből. Kiszálláskor megcsapja az arcomat az az, elmondhatatlan meleg mediterrán levegő. Ez az, ez hiányzott. Ismét itt vagyunk. IMÁDOM. Bőrönd megjön, húrrá mindenünk megvan épen, mehetünk az idegenvezetőhöz, és a buszunkhoz. Irány a szálloda, amely kb 15 percre van Monastirtől.  
 
Jó ismét itt lenni. A pálmafák, növények, amik az út szélén nőnek. Én oda haza, ezeket a nővényeket tápozom, rendszeresen locsolgatom, itt meg az út szélén, szabadon nőnek.
 
Mosolygós arabok ülnek a teázók teraszán, és teázás közben vízipipáznak, ja és jókat dumcsiznak egymással. IGEN ez az az érzés, amiért érdemes ide jönni. Még ha csak 12 napra is, de jó részese lenni ennek a közösségnek.
 
Kisfiammal, már odahaza megtanultunk három szót: aslama =jó napot, bislama= viszontlátásra, socaram=köszönöm (az arab helyesírás nem az erőségem, bocsi). Büszkén használtam is a NAGY arab tudásomat. Az ott élők kedvesen mosolyogtak rám. Éreztem, hogy kedvelik azt, hogy európai létemre igyekszem az Ő nyelvükön gagyogni valamit.                
 
Lassan megérkezünk a szállodához. De jó ismét megjönni. Egyszerű fehérre meszelt épülét, és mégis titokzatos kicsit mediterrán. 
  
Recepciónál átvesszük a kulcsot. De jó látni ismét ezeket az ismerős arcokat. Mármint a recepcióst, hordárt, aki lesi, hogy ki érkezett újonnan, és elveszi a bőröndödet és kis idő múlva (vagy hosszú idő, mert már ilyen is volt, hogy 3 órára rá láttuk a bőröndünket) és a szobádban van – baksis fejébe. Amennyiben nem tetszik a kapott szoba, és nincs telt ház valamennyi dínár fejébe, kaphatsz másik szobát. Mi meg vagyunk elégedve a szobával.
 
Hamar zuhany és indulás vacsizni. Igen ám, de nincs mivel zuhanyozni. Mit tesz ilyenkor az ember, lemegy a közeli kis szuvenír boltba, és hosszú ideig válogat a 2 fajta, tisztálkodó szerből (gondoltam, hogy az, mivel csakis arab szöveg van a dobozon). Na sebaj megveszem a cuccost, és fel a szobába. Férjemnek dörzsölöm a haját az általam hitt samponnal, de csak nem akar habozni. Gondoltam, hátha keveset tettem rá, még ráöntök egy keveset, de semmi habzás, csak egy rakás krém a zsíros hajon. Lehet, hogy a meleg víz kevés? Jöjjön a víz. Ez reménytelen. Megnézem a dobozt, és felkiáltok: - Ez testápoló!
 
Na most mi lesz? Hamarosan vége a vacsi idejének, és a férjem haja meg összeállt a sok testápolótól, de sebaj, ennyi tápanyagot sem kapott rég.
 
A fürdőbe találok bekészítve egy kis békebeli arab szappant, és azzal valamennyire tudok segíteni a helyzeten.
 
Az étteremben rengeteg az étel. Figyelnek arra, hogy több nemzetiségű ember fordul meg a szállodában. Svéd asztalos étkezést kell elképzelni, és Több asztalon kerülnek, az ínycsiklandózó ételek felsorakozva.
Olasz ételek: frissen sütött pizza, több tészta, mártásokkal, és a milánói. Tunéziai specialitás: cuscus, levesek, bric, stb.
Európai ételek: leves, rántott hús, hasáb burgonya, halak, zöldségek (itt ismertem meg a sárgarépát fokhagymás szósszal), sült húsok, kicsi apró fasírozott, és sok, sok hal stb
Rengeteg süti, ja és van fagyi, és gyümölcs.
 
A háromszoros főétkezés biztosított, de a főétkezések között is van evésre lehetőség.  Én a reggeliket szeretem.
Több fajta lekvár (kedvencem a füge lekvár), több fajta felvágott, tejberizs, sült kolbász, virsli (ámbár nem bécsi virsli várjunk), zöldségek, gyümölcsök, kakaó, teák, üdítők….. stb. Ja és az egyik kedvencem ki ne maradjon: friss (meleg) több fajta péksüti. Olyan fornetti sütiket kell elképzelni.   
Na és a látványsütés: ott sütik a friss tükör tojást, palacsintát (gyerekek nagy kedvence csoki öntettel), fánkot. Szeretek itt reggelizni.
 
A férjemmel elhatároztuk, hogy nem alusszuk végig a napot, és az itt tartózkodásunk idejét maximálisan kihasználjuk. Így minden nap 6:00-kor ébredünk. A kisfiunk ilyenkor még alszik, így Ő marad a szobában. Tehát kelés, tisztálkodás, napozó kendők elő, mivel ilyenkor lehet jó helyeket lefoglalni a tengerparton, vagy a medence partján. Tehát kimegyünk a medence partjára, és lefoglaljuk a helyeinket, kimegyünk a tenger partra. Tudni kell, hogy a vendégek részére nagyon sok nyugágy napernyővel rendelkezésre áll, és ez igaz a tenger parton elhelyezett ágyakra is. Tehát kimegyünk a partra, és leülünk egy nyugágyra, összebújunk, mint a friss házasok, és nézzük a napfelkeltét. Olyan békés a tenger. Távolba egy régi halászbárkát látok. A halász kitartóan bedobja a nagy hálót, és kihúzza. Kiszedi a hálóba akadt halakat, és ismét bedobja a hálót, és ez így megy hosszú, hosszú ideig. Olyan szép. Szeretek itt lenni. A nap felbukkan a távolban. Lassan, lassan emelkedik. A narancssárga színe befesti az eget, amely visszatükröződik a tenger vizébe. Csodálatos.
Egy-két turista kocog a parton. Béke, nyugalom, csak a sirályok hangját hallom, és a partra védődő hullámok moraját. Az arcomon érzem a nap melegét.

Távolból hallom egy kis traktor hangját. A szálloda, egyik dolgozója ezzel a kis masinával érkezik nap mint nap. Az éjszaka folyamán partra került hínárokat, összeszedi, és elviszi. Mindez azért, hogy mi vendégek jól érezzük magunkat.
 
Ami után feltöltődünk ezzel a csodás látvánnyal reggelizni megyünk. Mivel a kisfiam még alszik, így most csak kettesben eszünk. Az asztalválasztásnál igyekszem az ablak közelében foglalni asztalt, mivel ez még jobban emeli a reggeli fényét. A választott helyről közvetlen a medencés, pálmafás udvarra látok. Nem egy mindennapi látvány, és ezt máskülönben is kár lenne kihagyni. Egy reggel a férjem észrevett egy helybéli arabot, aki vett egy poharat, tett bele natúr joghurtot, és a közepébe füge lekvárt helyezett, és ezt ette. Na, ez egy arab specialitás, irány kipróbálni. Nagyon finom, próbáljátok csak ki. Férjem másik kedvence (ezzel zárta a vacsit), egy kis tálba friss olíva olaj tesz, kevés sót, és helyi házi kenyérrel mártogatja az olaját. Az arab pincérünk csak mosolyog rajta, mivel ekkora választék mellett Ő ezt eszik. Hmm.
 
Jó kis reggelizés után irány a kisfiam ébresztése, és jó anyaként vele ismét reggelizni megyek (ugye bár csakis a kötelesség tudat miatt). És ha hiszitek, ha nem tudtok másodjára is enni. Vajon miért szoktam több súllyal haza menni, mint ide fele jövet? 
 
Na de igyekezzünk, mert 10:00 órakor kezdődik a mini club (kicsikkel foglalkoznak), tini club, a felnőtt club. Felnőtt programok: reggeli torna, íjászat, boccia, 11:00-től a kedvenc vízi tornám. Ez tényleg tornával indul, mi a vízben, és az animátor a medence partjáról mutatja a gyakorlatot, de tornázás végénél már kész buli. Mivel a háttérbe megy a jó kis zene, és az animátor, már nem is tornagyakorlatokat mutogat, hanem tánc gyakorlatokat, és ezerrel fröcsköljük egymást vízzel. JÓ KIS BULI!
 
A férjem az íjászaton fitogtatja tudását, de jól csinálja ezt el kell ismernem. Én is szoktam játszani, de nem túl sok eredménnyel. Na sebaj, én meg főzni tudok. Az íjászat pontokra megy. És, minden nap kihirdetik a győztest, aki kap egy névre szóló oklevelet.

 
A délelőtti program 10.00 órától 12:00-ig tart, ebéd, és szieszta, és 15:00-tól 17:00-ig ismét színes, bulis program. Ilyenkor van a vízi labdázás, arab nyelvóra, táncóra, asztali tenisz, jóga, dárc, stb. A gyerekeknek indián nap, kincsvadászat, Harry Potter nap.

  
És az animátorok ezeket, a programokat nagyon ügyesen levezetik. Tudni kell, hogy több nemzetiségűek vagyunk mi vendégek. Legtöbben magyarok vagyunk, de vannak még olaszok, németek, oroszok, kevés számban arabok, románok, szlovákok. Az animátorok száma kb 10, de ebből 6 magyar. Az esti program 20:00 órától kezdődik a kicsik diszkójával, ez nagyon ari. Ezt követi az esti NAGY ”színház”. Vannak esték, mikor az animátorok adnak elő vicces előadásokat, de van mikor a közönséget is bevonják. Minden estét egy közös nagy tánccal zárjuk. Az animátorok a színpadon mutatják a lépéseket, és mi vendégek megpróbáljuk követni Őket, de ez nem is arról szól, hogy helyesen kövesd a lépéseket, hanem az a fontos, hogy ÉREZD JÓL MAGAD.  
 
 
A bazár                
 
Na itt aztán minden megtalálható, és az alku kötelező. Az arabok szeretik ezt a kis játékot, mi európaiak már kevésbé, mármint ami engem és a férjemet érinti, de a kisfiam imádja. Vajon mi lesz, ha NAGY lesz?
 
Kedvencem a fűszer, és gyümölcspiac.



Jó látni, ahogy a helybéliek vásárolnak, játszani a gondolattal, hogy vajon mit is főzhet ma az előttem álló feketébe öltözött arab nő, akinek csak a szeme látszik ki. 

 
  
Sok padlizsánt vesz, és valamilyen számomra ismeretlen fűszert. Nem lehet könnyű a nők sorsa itt Tunéziában. A szállodánkban voltak arab nők, ezért ebből kaptam egy kis ízelitőt. Egyik délután, egy arab nő teljesen felöltözve hosszú szárú nadrág, és felsővolt rajta (ámbár vékony anyagból vart cuccos), ja és kendő is volt a fején. Tehát tetőtől talpig felőltözött nő megy befele a tengerbe. Első gondolatom az volt, hogy ez öngyilkos akar lenni a szemem láttára.De mikor észre vettem, hogy egy másik arab csajszi nagy vigyorral a száján megy utána (szintén felöltözve), akkor kezdet derengeni a helyzet.

Az étteremben is volt egy jó kis történet. Egy-két személyes asztalnál ül egy arab nő és egy arab férfi. A nő feláll az asztaltól és minden fajta ételt, hoz a pasinak. Tehát a nő kiszolgálja a férfit. Hmm. Aztán azon kapom a férjem, hogy mereven nézi az arab nőt, aki magának is hozott kaját.
 
- Mit csinálsz? – kérdem a férjemet.
- Na most meglesem, hogy fog enni- mondja Ő.
 
A nő szája el volt takarva, és kíváncsian nézzük, hogy most mi lesz, az ételt becsempészi a szájába, vagy leveszi a szája elől a kendőt. Hat levette, és normálisan evett. Ámbár ahogy mi megbámuljuk Őket Ők is ezt teszik velünk. Egyik nap kimegyünk taxival Souse-ba. Meleg van, így egy rövidnadrág, és egy pántos blúzt veszek fel. Mint ide haza, a kényelem a fontos. Taxival egyből a bazárhoz megyünk. Na, itt már érdekes a helyzet, a bazárban kevés az európai nő, főleg ennyire lengén öltözött. Látom én, hogy bámulnak, de az furcsa számomra, hogy még a nők is megnéznek. Két tetőtől talpig feketébe öltözött nők engem néznek, és összesúgnak.
Vajon kiről, miről beszélhetnek?  
Vannak akik nem tartják ezt a vallás dolgot fontosnak, így teljesen normálisan öltöznek, mint mi, na jó rövidnadrág, pántos topba nem láttam Őket. 
 
Tunéziában a családok nagyon összetartanak. Azon családok, akik a tengernél laknak, befogadják egy-két hónapra a rokonaikat. Mivel nagy családjuk van, ezért ilyenkor jó sokan lakhatnak egy lakában. Ebben a szezonban fellendül a matracvásárlási biznisz, mivel a földön alszanak matracon.
 
Együtt főznek, gyereket nevelnek, és együtt lógnak a parton. De ebben az időben a nők, és gyerekek egyik szobába vannak, a másik szobába meg a férfiak. Érdekes.
 
A nagy összetartás végett Tunéziába öregek otthonát nem lehet találni, de még gyerek otthon sem. Ha valamelyik rokonuk meghal az árva gyereket magukhoz, veszik, és saját gyermekükként nevelik.
 
Koldust sem lehet látni az utcákon. Amennyiben bárki bemegy egy üzletbe, vagy bekopog egy lakás ajtaján, és azt mondja, hogy éhes, adnak neki egy darab kenyeret, és egy pohár vizet. A vallásuk ezt megköveteli. 
 
Tunéziában a NAGY család a dívat. Sok gyereket vállalnak, és nagyon szeretik is Őket. Egy fiúgyermek ott marad a háznál a szülőkkel, és a ház tetejére építkeznek. Mint egy befejezetlen házat kell elképzelni.
 
Amint gyűl egy kis pénzük, vesznek építőanyagot és építik a falakat. Láttam a buszból, olyan házat, ahol a földszinten laktak az idősek, és a tetőn meg a fiatal pár. A tetőn a fal félig volt felépítve, de Ők már ott aludtak. Tudni kell, hogy Tunéziában nagyon meleg van, így még kellemes is lehet ebben a helyzetben aludni, feletted a csillagos égbolt. 
 
Akkor még 9 éves gyerekünkkel hármasba belevágunk a 2 napos Sahara túrába. Életem egyik meghatározó élménye volt.
 
Reggel korán kelünk, gyors reggeli és mindenki beszáll a buszba. Sára az idegenvezetőnk, aki szorgosan ellenőrzi, hogy mindenki megérkezett e?  Szerencsénkre a félbusznyi ember a mi szállodánkból van, így azzal a gondolattal indulok neki az utazásnak, hogy de jó sikerült majd egy, két embert jobban megismerni. A busz elindul. Egyszerűen imádom azt az érzést, mikor vársz valamire, és már ott vagy, de még az egész élmény előtted van. Vagy ezt csak én szeretem?
 
Sára idegenvezetőnk elkezd beszélni, meséli, hogy Ő Magyarországról költözött Tunéziába, és itt boldog házasságban él arab férjével. Nagy szerencsénk volt, hogy Ő lett az idegenvezetőnk, mivel sok olyan infóval rendelkezik, ami az útikönyvekből hiányzik. Falom a szavait. Én nagy infó vadász vagyok. Mielőtt egy új országba utazok, böngészem a netet, útikönyvet veszek (ámbár a nettről szerintem már mindent meg lehet tudni) azért, hogy minél többet megismerjek az adott országban élő emberek szokásairól, életéről, mindennapjairól.
 
Az El Jem római kori emlékmű világ szinten a harmadik legnagyobb amfiteátrum. Meglepetésünkre nagyon jó állapotba van. Férjecském első ötlete az volt, hogy másszuk meg a lépcsőket, így megnéztük, hogy milyen érzés lehetett innen a legfelső sorból lenézni a küzdőtérre. Alaposan kifáradtam mondhatom, de megéri a látvány. Na de most mehetünk lefele a lépcsőn, sőt még többet, mint felfele, mivel az alagsorba is lemegyünk, ha már itt vagyunk ugye, bár nem hagyhatjuk ki. Na itt azért elég sötét van, kisebb helységeket kell elképzelni, ahol régen a gladiátorok és a vadállatok várták a küzdelem kezdetét.


Ez a belsejében készült.


  
És most képzeljük el, hogy abban a korban élünk, és ezen a napon nagy küzdelem lesz a Colosseumban.

Pompás napra virradunk. Mindenki a Colosseumba igyekszik. A program sokat ígér: állatviadalokat, kivégzéseket és nem utolsósorban gladiátorküzdelmeket. A gladiátorok öltözéke egyetlen ágyékkötő. Sisak, pajzs és lábszárvért nélkül küzd, fegyvere csupán egy háló és egy háromágú szigony. Utóbbi sisakban és páncélban, jól felfegyverkezve várja az összecsapást. A szabályok világosak: döntetlen nincs, a viadalból valaki győztesen, valaki vesztesen kerül ki. Az utóbbi élete a római nép kezében van. És ha a nép úgy dönt, halál vár reá.
 
És mi van az alagsorban? Vadállatok bűze terjeng. Ajtók csapódnak, férfiak rohannak a folyosók, a z istállók és raktárak, a fegyverkamrák, a börtöncellák és a karámok útvesztőjében. Az állatokat fáklyákkal és dárdákkal szűk ketrecekbe terelik. Azok hirtelen fölemelkednek. Nyikorognak a csörlők. A huszonnyolc felvonó egyike leopárdot vagy oroszlánt emel a magasba, hogy a mérgesen fújó nagymacska váratlanul bukkanhasson fel az arénában. A felvonók aknáin keresztül ötvenezer ember üdvrivalgása hallatszik. A római csőcselék – ezernyi különböző hangon bömbölő vadállat.   
 
Utazásunk Matmatába a berberek barlanglakásához vezetett. Na ez is nagy meglepetés nekem. A kopár pusztaságba egy kis dombot láttok a kényelmes légkondis busz ablakából. Kiszállok, mármint a buszból, és a nagy melegtől elszédülök. Kb 14:00 óra lehet, így a nap igen erős, de sebaj, nézzük csak meg ezt a kis lakást. Tehát van egy dombszerűség, aminek a közepe üres és innen nyílnak a különböző helységek, mármint a konyha, kamra, hálószoba.  
 
Az útról összességében annyit lehet látni, hogy van egy domb és egy bejárat.
 
Itt már vár bennünket Fatma néni (aki sajnos már nem él). Kedves öreg nénike, a kezén henna festékkel tetoválást fedezek fel. Fényképezik, mint egy sztárt. Ő meg hősiesen tűri, főleg mert egy kép egy dinár, de azért mi sem maradhattunk ki. Ja az érdekesség az, volt, hogy a domb tetején egy parabola antennát fedeztünk fel. Egyik szoba be volt zárva, ott lakik a Fatma néni fia, és újdonsült felesége. Tehát TV-nek is lennie kellett, és áramnak. Az álam felajánlotta ezeknek az embereknek, hogy költözzenek be a városba, ott ingyen kapnak lakást, de Ők megszokták ezt az életet, még ha kicsit nomád körülmények között élnek, akkor is. Érdekes.
 
Buszba fel, és indulunk tovább. Ebéd következik egy étterem, ahol Tunéziai specialitást szolgálnak fel.
Előétel Brik, amely Tunézia egyik legfinomabb étele, könnyű leveles tésztába tojást, hagymát, kapribogyót tesznek, majd forró olajban kisütik. Nyújtogatjuk a nyakunkat, mit is hoz a pincér főételnek? Egy 3 személyes tálat kapunk, rajta bárány hús és kuszkusz.
Na az én 9 éves fiam, aki nem ehhez van szokva elkezd nyafogni, hogy Ő éhes, és Ő ezt nem hajlandó megenni. Mit van mit tenni az apukája keres egy pincért és mondja neki persze németül az arabnak, aki szerintem nem tud arabon kívül más nyelvet, hogy pomes, pomes. Pincérünk nem úgy tűnt, hogy érti, amit mond neki, de ugyebár magyarul végkép nem tudhat, na és mi sem tudunk arabul, így marad a német. De ilyen erővel szerintem magyarul is mondhatjuk neki, hogy sült burgonya. Vártunk 5 majd, 10 percet kisfiam csak néz rám keserves szemmel és reménykedünk. És egyszer csak megjelenik a mi arab pincérünk fülig érő szájjal és hozza az én éhes fiamnak a pomest. Talán mégis tudott németül?
 
„Tele hassal be a buszba (na azért ez túlzás), és utazás tovább, kis pihi a buszon és Sára hangjára ébredek, hogy megérkeztünk Douzba ahol tevegelni fogunk. Ez NAGY élmény. 
 
Ki a buszból be egy pici helységbe ahol az arabok már vártak ránk, és jött az öltözködés. Mivel a sivatagba nagyon meleg van és történetesen pont aznap eszeveszett szél fújt, jól jött a turbán a fejünkre, és a kaftán, amit ráhúzunk a ruhánkra. Mondanom sem kell beöltözés után nem volt könnyű megismerni egymást.


Na de kit érdekel, irány a tevegelés.  Kedves utazó ajánlatos ilyenkor nem papucsba utazni, mert tevegelés közbe ez leeshet, de ha ragaszkodsz a papucshoz, akkor ami után felültél papucs levesz, és helyezd el a kicsi hátizsákodba, amit szintén érdemes magaddal vinni, mivel víz kell erre a 2 órára. Na, de ideje menni, mert a tevék már várnak bennünket.

 
NAGY tevegelési élményem.
  
A tevék többnyire össze vannak kötve, igény szerint annyi tevét kötnek össze ahány, családtag van. És minden családhoz van egy teve hajcsár. Ez így jól is hangzik, de tudni kell, hogy ez a mi családunknál nem így van. A férjecském bevállalta, hogy Ő a kisfiúnkkal megy egy tevén, és valamilyen módon elkeveredtek tőlem. Én oda megyek egy hajcsárhoz, és mutatom (mivel arabul nem tudok, és miért is beszélnék vele németül, vagy angolul miközben egyikünk sem beszél jól, így maradt a jelmutogatás). Tehát mutatom neki magabiztosan, hogy én erre a szép fehér tevére akarok felülni. Nem helyeslően bólogat a fejével, hogy nem kéne, de én magabiztosan intem, hogy arra akarok felülni. Igen ám, de hogyan? Most látok életemben először szabadon tevét (rendes európai polgár vagyok eddig csak az állatkertben láttam púpút). Mivel a teve jó nagy darab állat és már tudtam a netről, hogy csakis a baloldaláról (mármint a teve baloldaláról) szabat felmászni, de hogyan hiszen 2 méter környékén van és én 1,63 vagyok. Nézek az arabra, Ő a kezével tart egy bakot, én bal lábamat behelyez a bakba, de még mindég nem tudom, hogyan tovább? Erre ott terem egy másik arab és meglöki a fenekem és már fent is vagyok mármint a tevén. Hmmm fenék fogdosás, sebaj ez megéri.
 
Tehát fenn vagyok a tevén.


Igen büszkén ülök rajta. Körülnézek, lát más is, hogy én már tevén ülök. Férjem, és kisfiam sehol, sebaj, majd csak találkozunk. Gyönyörű látvány terül elém. A sivatag tiszta homok, és kopár, de mégis varázslatos. A forró szél erősen fúj, azt az igazán finom szemcséjű homokot kell elképzelni, de kit érdekel ÉN tevegelek.

  
A vadtevék szabadon jönnek, mennek. 
 
Lassan a csapatunk tagjai mind a tevén, mi vagyunk a kék turbános csapat, csak azért, hogy megkülönböztessenek, ha esetleg elkerülünk a csapatunktól. Megnyugtató.
 
Az én teve hajcsárom a tevémhez kötött egy másik tevét rajta egy délceg idős férfi ült. Még várnunk kell, várakozás közben a mögöttem lévő tevének viszketett a pofája, és beledörzsölte a lábamba. NA mondanom sem kell az az érdes nagy pofa mikor nekidörzsölődik az én naptejjel bekent lábszáramnak. NA mindegy SZAHARÁba vagyok, nem nyafogunk, és ez is a kaland része. Indulunk.   
 
A tevehajcsárom vezeti a tevémet előre, mindenkit megelőzünk és láss csodát, az én tevém és ÉN vagyok a karaván élén. Mondhatni, úgy is, én vezetem a karavánt. Megyünk előre, a hajcsár persze lemaradt beszélget a társaival. Kit érdekel, majd én boldogulok, hiszen én vagyok a karaván élén! Csak megyünk dűnéről le, dűnére fel, ámbár már nem is megyünk egyenesen, futunk.  Erősen fúj a szél, alig látok valamit, a napszemüvegemet feltettem, de minek, hiszen oldalról a szél tele fújta a szememet homokkal. A homok szemcsék mindenhova bekerülnek (mármint a számba, orromba, fülembe, nem is folytatom) de ÉN tevegelek.   

Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című könyvét olvastam még a nyaralás előtt és felidéztem azt a részt, amely a Saharával kapcsolatos. Mosolygok magamban.
 
Mélázás közben arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem lévő moraj, amely a csoport társaimtól eredt egyre halványodott, eltávolodtam a csapatomtól. Az én tevém meg csak megy. Kiabálok, de fúj a szél, talán meg sem hallja senki. Na most mi lesz? A mögöttem lévő fickó elkezd nyugtatni, hogy csak észre vesznek, és értünk jönnek. Na ez vicces, szerintem még Ő sem gondolta komolyan. Na mindegy, én még mindig kiabálok, és egyszer csak észre veszem, hogy a kis teve hajcsárunk rohan utánunk. Hurrá, jön a megmentőm. Örültem ám neki, de NAGYON.
 
Nagy megkönnyebbülve visszamegyünk a karavánunkhoz, és folytattuk utunkat, vissza a célállomáshoz. Észre veszem a férjemet, akit már nagyon zavar a mögötte lévő teve, mert erősen dörgölődik hozzá. Erre Ő ellöki a teve pofáját, mire a kisfiam felidézi a Sára szavait „ A teve nem felejt, ha nem bánsz jól a tevével egyszer csak találkozik veled és leköp”. Érdemes megfontolni!  
 
Megérkezünk az induló ponthoz. Egy kis suvenirnek, viszünk haza sivatagi homokot.



Ruha, fejfedő le, és ismét buszozás, de most már a szállásunkhoz. De még a busz induláskor Sára névre szóló oklevelet osztogat. Mivel megvolt az első tevegelési élményünk, és mindenki átment a vizsgán (fel tudtunk ülni a tevére, és még le is tudtunk szállni, de hogyan kérdem ÉN?), ezért mindenki átveheti tőle a megérdemelt oklevelet. Mindenki mosolyog, jó volt ez a kis tevegelés. Örök élmény.
 
Megérkezünk a szállásunkra. Itt egy 3 csillagos szállodába helyeznek el bennünket, de engem ez egy cseppet sem érdekel, hiszen a Saharában éjszakázok. Kisebb bungalókhoz hasonló földszinti házikókat kell elképzelni. Van ennek a helynek egy varázsa. Hogy mi? Nem tudom leírni, ezt érezni kell.
 
Ami előtt megkapjuk a szállást Sára felhívja a figyelmünket, hogy tüzetesen nézzük át a szobát, mert előfordulhat skorpió a szobában. Szoba átnéz, sajna nincs skorpió. Kimegyünk fürödni, és vacsi. Vacsoránál kisebb a felhozatal, mint SKANES-be, de erre számítottam. Vacsi után késő estig kint maradunk a medencénél, és megosztjuk a csoporttársainkkal közös eddigi élményeinket, ja és a skorpió vadászat eredményét. Viccet félre téve, én azt gondoltam, hogy ez csak egy idegenvezetői fogás, mármint dobjuk fel a hangulatot egy kis skorpió vadászattal, de nagy meglepetésemre volt, aki talált a matrac alatt skorpiót. Családunkat, ez a élmény elkerülte. Sajnos???
 
Hajnal 3:00-kor csörög a telefon. Motyog valamit. Ez lesz az ébresztő.  Mondhatom elég álmosak vagyunk, 12-ig duncsiztunk a többiekkel, de megéri, irány a kaland. Gyors reggeli és buszozás. Irány Chott EL Jerrid. Itt egy kiszáradt sós tó található, hát nem sokat látok, mivel sötét van. Következett Tozeur. Itt vártak a Land Roverek. Mi egy nagydarab arabhoz kerülünk, aki megkérdezte honnan jöttünk, és elővesz a jó pár kazetta közül, egy magyar cigány zene kazettát. Csak nézünk egymásra, és nagyot nevetünk.
 
Három órás Land Rover túra az Atlasz hegyi oázisaiba. Ez ismét nagy élmény. Az Első megállónk Chebika, az Angol Beteg forgatási helyszíne és egy gyönyörű hegyi Oázis. Ez egy elhagyatott város, mivel vályogból készültek a házak, egy nagy eső elmosta a helységet, így kénytelenek voltak a lakók egy másik helyre költözni.   
 
Na de most kezdődik ám a nagy kaland. Irány a dzsippel a Sivatagba.
   
Dűnéről le, dűnére fel. Nagyon tetszik. Pörög a kerék, ráz az autó, megpróbálok videót készíteni, de reménytelen. Ezt az érzést át kell élni. Autó megáll. Megérkeztünk a Tatuin bolygóra.

 


A forgatás után a makettek megmaradtak Érdekes volt közelről megnézni. Bemegyek egy- két bungalószerűségbe, és belül teljesen üres. Kisfiam is nagyon élvezi, felmászik hamar egy óriási dűnére, és fenéken lecsúszik.

         

Itt rövid ideig maradunk, mert a datolyaligetben már várnak bennünket. Sétakocsikázás következik egy magán datolyaligetbe. Négyen ülünk egy lovas kocsiba a kisfiam a bakra ül a hajtó bácsival. Megérkezünk az adott ligetbe. Egy kicsi férfi bemutatja, hogy régen úgy szedték a datolyát, hogy csupasz lábbal felmásztak a pálma tőrzsén és ledobták a termést. Érdekes.
 


A datolya.
 
Ebéd következett és utána látogatás Kairouan szent városba, mely híres kézi szövésű szőnyegeiről. Vásárolni is lehet. Délután visszaindulunk a szállodába.
 
Jó kis kiruccanás volt. Csak ajánlati tudom mindenkinek.
 
Más fakultatív programon is részt vettünk, de mind eltörpül a Sahara túra mellett, így nem is látom hasznosnak megemlíteni.
 
Tunézia egy különleges ország, tengerével, növényzetével, ízletes ételeivel, közvetlen embereivel, különleges bazárjával, de még sorolhatnám. Engem megfogott, ez az a hely ahol eddig is többször voltam, de a jövőre nézve is menni fogok. Számomra VARÁZSLATOS. El kell menni oda, és meg kell tapasztalni.